2016/08/29

Lenyugvásom története #firstworldproblems


Na, hali. Hétfő van, ami azt jelenti, hogy két hét múlva kezdődik a suli :O. Ezt a számot meg már egy hete hallgatom, mert rohadt jó, és tudhat valamit, mert még mindig nem untam meg. :D  Na mindegy. A nemmondomkimilyen tárgyfelvételtől eltekintve minden tök simán megy, szóval ez így szuper.
Ami nem szuper, hogy barátomat már egy hete nem láttam (rohadt messze lakik, ami nem lenne önmagában baj, de a közlekedés is lópikulát ér ott, szóval nehézkes bejárnia Pestre, nekem meg kimenni hozzá). Úgy volt, hogy ma talizunk, segítek neki az angolban, mert holnap vizsgázik belőle. Már teljesen elterveztem mindent, mire tegnap este felhív, hogy hát igazából ő hétfőn beiratkozik, aztán kedden szóbeli, szerdán fizika felmérő (egyetemen), csütörtökön... hát akkor is van valami, de őszintén szólva nem tudom mi :D, szóval hogy zűrös a hét és inkább hétvégén találkozzunk csak.
Na most józan eszű felem rögtön rávágta volna, hogy oké, persze, tényleg gázos neki ez a hét, megértem, kibírok még öt napot. Na de a másik felem... hát ő győzött, és ő duzzogott egy darabig, de úgy rendesen. Mert nem volt elég, hogy elutasította a segítségemet (angol), de neki teljesen okés az, hogy nem lát még egy csomó ideig, úgy, hogy simán elintézhetné, hogy beugorjon, mondjuk szerdán (kb félúton lakok a sulija és az otthona között). Szóval kicsit kiborultam, és szégyellem, de nem voltam rendes vele.
Aztán végül lenyugodtam, mert rájöttem, hogy hülye vagyok, nem szokta meg, hogy ennyit jár Pestre a drága, nyilván nem jut eszébe, hogy csak úgy is lehet talizni mondjuk egy ebédre. Úgyhogy végül ebben maradtunk, szerdán elmegyünk valahová és akkor legalább látjuk, meg nem is tartjuk fel egymást.
Érzem valahol, hogy talán lenne jogom ezen egy kicsit jobban besértődni - de egyrészt felesleges, másrészt szeptembertől ugye külön egyetemre járunk majd és ennél csak nehezebb lesz összeegyeztetni a dolgainkat. Szóval, most örülés van a szerdának ^^ ja és hétvégére áthívott magukhoz, szóval okés minden. :)

2 megjegyzés:

  1. Jó élet, annyira együttéreztem ezzel a bejegyzéssel és azzal, amit leírtál, hogy az valamilyen szinten már félelmetes. Főleg, hogy szerintem sok közöttünk a hasonlóság :D Már csak azért is, mert én is most megyek egyetemre, és szintén ELTE. Igaz, én más karon és szakon vagyok, mint te (PPK, pszichó).
    Visszatérve a bejegyzésedhez, én átérzem ezt a besértődős dolgot, én is teljesen így reagáltam volna, talán még rosszabbul is, ahogy magamat ismerem. :'D (Nekem például legutóbb azon sikerült besértődnöm, hogy szerencsétlen elment gólyatáborba és természetesen azon az egy héten nem sokat beszéltünk, és hiába értettem én meg, hogy miért, azért szarul esett a dolog.Ilyenek vagyunk, mi lányok :D)
    Viszont abszolút igazad van, szerintem sem érdemes fennakadni az ilyen apróságokon a szerelemben, főleg, ha máskülönben minden rendben. :)

    Ui.: Mivel én még csak most készülök gólyatáborba, neked pedig gondolom már volt, bátorkodom megkérdezni, hogy te voltál-e? És ha igen, hogy tetszett, mik voltak a tapasztalataid? Mennyire készítsem mondjuk a májamat? :'D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jja, igen, ez bennem is megfogalmazódott, hogy ilyenek vagyunk mi, lányok - de ezzel semmi probléma, amíg felismerjük:)
      Ja és grat a pszichológiához tudom milyen nehéz bekerülni, nem vagy semmi :O
      Huh hát gólyatábor ... nem gáz amúgy, hozzá kell szoknunk, hogy itt már felnőttnek vagyunk számítva, magyarul ha nem akarsz, nem iszol. De szerintem meg lehet találni az arany középutat, nekem is sikerült, hogy jól is érezd magad meg a méltóságod is megmaradjon, szóval ha nem vagy antialkoholista, akkor egy-két feles lecsúszhat, csak a hangulat miatt ;) puszi, remélem, segítettem valamennyit ^^

      Törlés