2016/09/18

Az egyetem nem mentség


Szokásos tanév eleji lebetegedésemet töltöm. Úgy tűnik, nem mentesít a dolog alól, hogy egyetemista vagyok.
Pedig kibírtam az egész hetet, sőt, még szombaton is egészen jól voltam. Áthívtam barátomat is, mert szüleim elmentek többnapos buszos túrára és enyém volt a ház... és hát tudjátok, szerettünk volna kettesben lenni egy kicsit.
Na, ebből az lett, hogy mikor este megjött, már akkor éreztem a kaparást a torkomban, d igyekeztem nem törődni vele. Csináltam vacsit és elkezdtünk filmezni, amikor is a film közepén úgy döntöttem, hogy azért egy neocitrant be kéne dobni, mert a torkom nem akart múlni. Megcsináltam, megittem, és természetesen kidőltem (van benne valami nyugtató is). Szóval a film feléről lemaradtam, barátomnak úgy kellett berángatnia az ágyba, annyira kész voltam.
Éjszaka erősebb torokkaparás, megyek, szerzek magamnak torokfájáscsillapítókat, beveszem, alszom tovább. Reggel bedugult orral ébredtem, meg jó kis fejfájással, de legalább a torkom elmúlt. A drágám csinált nekem teát, mert látta, hogy szükségem van rá, aztán egész nap csak feküdtünk az ágyban és tévéztünk (vagyis én bóbiskoltam, ő meg simizte a fejemet és nézte a műsort).
És természetesen, délután megérkezett Ő. A nagybetűs LÁZ. Jaj, nagyon nem szeretek lázas lenni, de most elemi erővel tört rám a dolog. Barátom közben hazament, mert még tanulnia kellett, de aranyos volt, mert a megbeszéltnél egy órával tovább maradt, hogy pátyolgasson.
Úgyhogy most itt ülök, egész délután animét néztem és méregettem a lázamat és konstatáltam, hogy ez bizony megy felfele. Most már a konyhában vagyok, muszáj volt felkelnem, mert annyira bedugul az orrom, ha fekszem, hogy az kibírhatatlan. Iszogatom a kis neocitranomat és mindjárt beveszek egy cataflamot is. Igen, kiütöm magamat éjszakára :D
Holnap nem megyek be, mert kedden nyelvgyakom van, és ha azon nem vagyok elfogadható állapotban legalább, vagy ami rosszabb, nem is tudok rá elmenni, akkor nyugodtan áshatom a síromat, mert azt a lemaradást az életben nem hoznám be. Nem kockáztatok!
Bocsi, ez ilyen kis panaszos poszt lett. Csak gondoltam, ha más is küzd ilyenfajta gondokkal így a suli kezdetén, érezzék, hogy nincsenek egyedül. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése