2016/09/05

Hajlopás és egyéb btk-s dolgok

- Van egy csaj, aki ellopta a hajamat!
- Mi van?! - kérdeztem, rohadt udvariasan, persze.

A fentebbi egy szösszenet a BTK-s találkozóról: a csajszi, aki amúgy nem tudta, ki vagyok, ezzel indított. A kékes szőke haj ugyanis nem csak az ő, hanem egy másik csaj fején is visszaköszönt, ez pedig rettentően kiborította őt.
Na, igen. Egy perccel kezdés után estem be a tájékoztatóra, ugyanis hát mikor essen az eső, ha nem ma, és bumm! Rohadt nagy forgalom és busz alig mozdul, hát mondom, kilenc ötven van (tízkor kezdődött), de én most metrózni fogok, mert az életben nem érek oda. Hát így történt, hogy egy percet késtem.
Közölték velünk, hogy tanuljunk, mert megbukunk. Így ezzel indítottak a felsősök.  De amúgy jófejek voltak, mindent elmondtak, és tök laza volt a hangulat, mert egy tanár se volt bent.
Nem úgy az anglisztikás minornál. Kezdjük ott, hogy én azért akarom felvenni az anglisztikát minornak, mert tudok angolul, és majd második tanévben terveim szerint egy kétéves minort elvégzek, de addig (mivel valami plusz tárgyat muszáj felvennem a kreditek miatt) ellébecolok majd a jó kis angol nyelvű előadásokkal. 
Na, hát lópikulát. Valami idősebb nőci jött be, és felolvasott nekünk ey angol nyelvű tájékoztatót, aztán mondta, hogy hát ez nehéz, meg aki az első előadás után úgy érzi, hogy nem érti, az menjen és válasszon másik minort... Konkrétan az volt az üzenete, hogy mind meghalunk, ha nem angolozunk éjt nappallá téve.
Ezután a remek kis előadás után megebédeltünk a két orosz főszakos lánnyal, akiket az anglisztikán szedtem össze, aztán jött ez a "közös ivászat" egy közeli kávézóban (kocsmában?) - egy kortyot nem ittam, annyira koncentráltam az asztaltársaság beszélgetésére. Az azért durva, hogy az asztalnál ülő hét emberből én voltam az egyetlen, aki pesti és nem koleszos/lakik albérletben.
Ja, és szuper hír: meghirdették azt a tárgyat, amin az előző bejegyzésben pattogtam, és... és... és... nem üközik semmivel!!! Igaz, hogy pénteken tizenegytől fél négyig folyamatosan, szünet nélkül előadásokon fogok ülni, de hát ez van, pillanatnyilag nem érdekel, örülök, hogy nem lóg bele semmibe. Így végül, az órarendem szerint, a legkorábbi időpont, amikorra megyek, az tíz óra. Egyre szimpatikusabb nekem ez a felsőoktatás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése