2016/09/23

Őszies sorminták

Ni hao!
Bizony, tudok kínaiul sziát mondani :3 meg kávét kérni, meg megkérdezni, hogy anyukád, apukád, testvéred hogy van meg még egy csomó dolgot. :D
Itt az ősz, ezen a héten már nem volt harminc fok, csak húsz, éppen ezért itt is ősziessé varázsoltam a hangulatot - na, semmi komoly, ismertek, sem időm, sem energiám, kedvem, meg igazából ügyességem sincs menő designra, marad ez a cuki kis Blogger-sablon. ^^
Huh, hát emberek, azért kemény volt úgy bejárni, hogy fejem tele takonnyal meg az előadásokba ötpercenként beleköhögtem, szóval a többiek is szeretetteljesen néztek rám (#nagyonnem), de hát muszáj volt. 
Megírtam életem első kínai szódolgozatát és túl vagyok az első diktáláson is. Őszintén szólva, mindkettő olyan gyorsan történt, hogy fel se fogtam, milyen karaktert írok a lapra, csak írtam, ami berögzült, aztán a tanár vette el a lapot. Jövő héten legkésőbb kiderül a két jegy, remélem, azért ilyen hármas körül sikerül mindkettő. 
Fun fact: barátomnak elmondtam, hogy van kínaiul a boyfriend. Azt hiszem, elég, ha nektek annyit elárulok, hogy valahogy így írnám le fonetikusan: nán panju (tudom, szörnyű xd), és hogy erre a drága elkezdett röhögni és kérte, hogy mások előtt ne szólítsam így. Nem is értem, miért.
Amúgy tegnap találkoztunk, és elsírta nekem a bánatát: hogy nem hívom, nem akarok találkozni vele, hogy mikor alszunk együtt és hogy miért utálom. Igen, nagyon fáradt szegénykém. :D
Mondtam neki, hogy a nem hívás azért van, mert nem tudom követni az órarendjét, de amúgy este mindig én hívom, ha el szeretnék búcsúzni tőle, a nem találkozás annyiban merült ki, hogy kedden még szarul voltam, szóval nem mentem át az ő egyeteméhez, hanem inkább hazajöttem, arra, hogy utálom, nem reagáltam (ilyen egetrengető baromságot, komolyan), a mikor alszunk együtt meg úgy lett elintézve, hogy megígértem neki, jövő hétvégén átmegyek hozzá. (Ő még nem tudja, hogy a hétvégéim sormintázással telnek, de addig se fáj neki :D)
Nyilván nem teljesen komolyan mondta ezeket, de van benne egy kis bizonytalanság. Mondta is, hogy olyan rossz, hogy már nem találkozunk minden nap, mint gimiben, mire csak annyit tudtam felelni, hogy ez ilyen.
Őszintén szólva, én örülök egy kicsit neki. Na nyilván nem annak, hogy nem tudunk annyiszor találkozni, de így minden kis randink kicsit érdekesebb, tartalmasabb, egek, micsoda közhely, de tényleg értékesebb az együtt töltött idő. Mindenben meg kell találni a pozitívumot, én azt mondom. :) És most megyek sormintázni, mert sormintából sosem elég! (úgy fáj a csuklóm, tegnap is annyit szaroztam a jelekkel meg a vonássorrenddel, már kínai karakterekkel álmodok, és ez nem feltétlenül egészséges :DDD) 

2 megjegyzés:

  1. Milyen fura, nálunk ugyanez a felállás most, csak fordítva :D Nekem sír a szám állandóan Mr. Medikusnak hogy nem hív (nem mintha eddig nagyon telefonálósak lettünk volna :'D), nem találkozunk, stb. Azt hiszem kezdi unni, hogy mindig ezt osztom :D De hát ahogy mondtad, ezzel nem sokat lehet kezdeni, az egyetem azért beleszól az ember életébe - ezáltal pedig a párkapcsolatába is.
    Abban viszont egyetértek, hogy így tényleg különlegesebb a találkozás, én is észrevettem ezt már az elmúlt hetekben. :) Valahogy jobban örül az ember a másiknak.

    A sormintázához meg sok sikert! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi így váltogatjuk, volt, hogy én hisztiztem konstans, de most rajta a sor :D hát igen, az egyetem a rengeteg jó mellett néhány poblémát is felvet, köztük ezt, de semmi mégoldhatatlant ;)
      Ugye? Nem is hittem volna, hogy ezt ilyen nyilvánvalóan fogom érezni, de tényleg minden alkalommal megörül a szívem, amikor meglátom, és ez olyan jó érzés :3
      Köszönöm szépen, szükségem lesz rá :D

      Törlés