2016/10/02

Álomból valóság


Jaj, ínhüvelygyulladást fogok kapni.
Nem hiszem, hogy aki a problémákról papolt nekem az egyetemmel kapcsolatba, feltétlenül erre gondolt - de most ez van, ezt kell megoldani. :D 
Barátom teljesen kivan, mert lassan többet beszélek hozzá kínaiul, mint... bármilyen más nyelven. De annak viszont örült, hogy a hétvégét nála töltöttem, még akkor is, ha szinte végig sormintáztam/tanultam/kiejtést gyakoroltam. Hát ilyen ez a kínai, foglalkoztatva vagyok vagy mi.
Ez a szak úgy lett kitalálva, egy szaktársamat idézném: a szorgalmi időszakban kínait tanulunk, a vizsgaidőszakban az összes többi tárgyra készülünk. Van benne valami, egyre inkább úgy érzem. ><" Mindenesetre ez nem büfészak, ez már most világos.
Annyira aranyosak vagytok, többen is írtátok, hogy milyen szuper, hogy kínait tanulok, úgyhogy arra gondoltam, leírom, hogy hogy jött ez a dolog nekem:
Több komponense van ennek a sztorinak, de a legfontosabb az (ez amúgy benne van a bemutatkozó szövegemben is), hogy már gimibe is úgy mentem, hogy tolmács leszek. Imádtam az angolt tanulni, és csodáltam ezt a szakmát. Nyilván, akkor még eszembe nem jutott a kínai, ilyen kis cuki voltam, hogy angol-magyarban gondolkodtam. Na, egy kedves tantóbácsi első gimis napjaim valamelyikén, amikor még ez a "mutatkozzunkberövidenazóralején" dolog ment, rögtön közölte velem, hogy az mennyire nehéz meg hogy tolmácsolni csak nagyon kevés ember képes. Így utólag rájöttem,  hogy nyilván a szinkrontolmácsolásra gondolt, de akkor nagyon letört ez a kis megszólalása (amúgy infótanár, de miért is ne pofázott volna bele ebbe is). Így a gimi négy éve alatt rengeteg minden akartam lenni: pszichológus, filozófus, szociológus, mindenféle -us... Aztán az érettségi évét megelőző nyáron eszembe jutott ez a kis kilencedikes elgondolásom (ekkor már nagyon kellett volna tudni, hogy hova akarok menni továbbtanulni), és azt gondoltam: miért ne? Akkor már több tudásom volt ezen a téren, tudtam, hogy az ELTE indít ilyen mesterszakot - kínai nyelven is. Ami azért nem annyira általános, mint az angol vagy a német. 
És hogy hogy jött a kínai? Volt egy kínai osztálytársam, aki által minimális szinten, de belátást nyertem az ő gondolkodásmódjukba, illetve a kultúrájukba és a nyelvet is sokszor hallgattam, amikor a szüleivel beszélt. És őszintén szólva, rohadtul megtetszett a dolog.
A végső lökést az adta meg, hogy egyik ismerősöm már két éve ugyanerre a szakra járt, mint amit most én kezdtem. Ő általa pedig megismertem a képzés felépítését, a lehetőségeket és mikor láttam, hogy tényleg megtanítják nekik a nyelvet (ezt bizonyítandó: most van kint ösztöndíjjal Kínában), tudtam, hogy ez kell nekem.
Így hát, hiába szakad ki a csuklóm mindjárt a helyéről, nem igazán tud érdekelni. Most már azon vagyok, hogy megvalósítsam ezt az álmot (#klisédeigaz), és nem állhat az utamba holmi fizikai akadály. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése