2016/10/19

Szuper és mégse


Zajlik az élet, én meg nem tudom követni nagy zajlásában már.
Pedig nem vagyok túl elfoglalt, sőt. Egész jó dolgok történnek mostanság velem, például egy kilencvennégy százalékos kínai zh vagy a libidóm visszatérése a béka segge alól. :D
Viszont mégis van valami probléma, mert minden reggel görcsös hassal, beállt állkapoccsal ébredek, és úgy nézek ki, mint akit háromszor megrágtak, majd kiköptek. Nem tudom, mi lehet pontosan, de több dologra is gyanakszom. Kezdjük azzal, hogy rohadtul nem tanulok (kivéve a kínait, természetesen), pedig NAGYON kéne. Nagyon-nagyon, mert majdnem tíz vizsgám lesz. Ez valószínűleg tudat alatt emészt (hahó, lelkiismeret furdalás...?). Aztán ott van ez a fura állapot, hogy a csoporttársakkal még nem tudom, hányadán állok, kivel vagyok jóban, kivel jópofizok csak, és ki az, aki friends for life material (ez mondjuk, másodlagos keresési szempont :D).
A következő "probléma" az én hülyeségem, de arra elég, hogy idegesítsen: a régi társaságomból úgy érzem, kezdek kiszorulni, mert nem elég, hogy ők ugyanarra az egyetemre járnak, így könnyebben össze tudják a dolgaikat is egyeztetni, én meg az időbeosztásom miatt nem tudom elmenni bulizni velük. Kicsit para, főleg hogy a kedvesem is ennek a társaságnak a szerves tagja, én pedig nem szeretnék a kínos barátnő lenni, aki lassan nem találja már a helyét a barátai között. (Annak ellenére gondolom így, hogy van ebben a társaságban pár ember, akiket nem tudok elviselni, de ez megint egy másik sztori.)
Ja és az álmok. Azok a fránya álmok... nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon sokat jelentenek, általában ki lehet belőlük következtetni, hogy milyen élethelyzetben vagyok és éppen ezért mélyen meg is élem őket. 
Na, hát most konstans arról a srácról álmodom, akibe kicsit bele voltam zúgva még tizedikben. Persze, viszonzatlanok maradtak az érzéseim, de úgy tűnik, mélyebben érintett a dolog, mint akkor hittem, mert visszatérő szereplője az álmaimnak. És hát elég ciki, azt álmodni, hogy konkrétan flörtöl velem (vagy többet is tesz), miközben én elvileg házas nő vagyok (jó, nem, de foglalt, az biztos). Nem is ciki. Kiborító.
Most, ahogy így leírtam, legalább tudom, mi zavar. Szóval ezek így együtt vagy akár külön-külön is, de igen nehézkessé teszik a mindennapi létezésemet. 
Pedig igazán, az agyammal tök jól érzem magam, a suliban elvagyok, mindenki aranyos, még magánénekre is járok, azt is nagyon élvezem, most már a drágámmal kialakítottuk azt is, hogyan tudunk legalább egyszer egy héten talizni,szóval minden szuper... és mégse. Szar érzés, de túl leszek rajta, mert ez megint ez a nincsproblémahátkreáljunk effektus. Visszatérek a meditációhoz, azt hiszem, talán segíteni fog. Ha igen, veletek is tudatom, ha nem... azt is. :D xxx

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése